Elektrosztatikus{0}}érzékeny környezetekben, például elektronikai gyártásban és laboratóriumokban, az antisztatikus székek az anyagválasztás és a szerkezeti tervezés révén biztosítják a töltéselvezetést, megakadályozva, hogy a statikus elektromosság felhalmozódása károsítsa a precíziós alkatrészeket. Ezek a székek jellemzően egy vezetőképes keret és egy disszipatív felületi anyag kombinációját alkalmazzák.
A PU hab porózus szerkezete és állítható ellenállása miatt az antisztatikus székfelületek általános választása. Vezetőképes töltőanyagok, például szénszálak hozzáadásával a felületi ellenállás stabilizálható a 10^6-10^9 Ω tartományban, lehetővé téve a lassú statikus kisülést kisülési kockázat nélkül. A rozsdamentes acél keret földelési útvonalat képez a fém belső vezetőképességén keresztül, és a galvanizálás tovább javítja az alkatrészek, például a gázrugó korrózióállóságát és vezetőképességét.
Az antisztatikus székek iparági értékelése három dimenzióra összpontosít: a felületi ellenállás megfelel-e az ESD-szabványoknak (általában 10^6-10^9 Ω szükséges), a földelési rendszer megbízhatóságára és arra, hogy az anyagok megfelelnek-e a tisztatér követelményeinek. A PU-hab és a rozsdamentes acél kombinációja kielégíti az elektrosztatikus védelem igényeit, és könnyen-tisztítható tulajdonságai megfelelnek a tisztaterek részecskeszabályozási szabványainak is.
A gyakorlati alkalmazásokban az elektronikai műhelyek előnyben részesítik az ülések tartós antisztatikus teljesítményét{0}}, ezért rendszeresen tesztelik felületi ellenállásukat; míg a laboratóriumi környezet nagyobb hangsúlyt fektethet az anyagok vegyszerállóságára. A magasságállítási funkciót úgy alakították ki, hogy egyenletes elektrosztatikus védelmet biztosítson különböző munkamagasságok esetén, hatékony földelést garantálva még mozgás közben is.